Az idei családi nyaralás sem telt eseménytelenül. Idén sem volt sok kedvem 1 hétig áztatni magam, így a már régóta tervezett fotóhelyek felkeresése is megtörtént. Ez volt Pápa és Veszprém. Az utóbbiról is nemsokára lesz poszt.
Reggel Székesfehérváron volt az első átszállásom. Tökéletes fogadtatás volt az ország egyetlen üzemelő 283-asa a Vasútállomás előtt.
Innen Veszprém felé vettem az irányt, ahol ismét át kellett szállnom. Ezután érkeztem meg Pápára. Takaros kis város, szépen felújított buszállomással, ám sajnos a belvárosban zajlott valami felújítás, így azt nem tudtam teljes pompájában megtekinteni. De nem keseredtem el, ugyanis egész nap lehet jó fotóhelyeket találni, kb délig a buszállomásról kihaladó járművek lőhetők jól. Jöjjön is egy C56-os.
Közben megláttam a körforgalomban a Vasútállomás felől közeledni egy 280-ast így gyorsan átszaladtam a másik oldalra, így le tudtam kapni a buszállomással a háttérben.
Időközben rájöttem, hogy hiába jó a fény a kihaladó buszokra, ha azok délelőtt nem igazán vannak. Így a telep felé vettem az irányt, ugyanis be sikerült oda is jutnom. Útközben jobb híjján lekaptam ezt a Credot, ilyen úgyis ritkán szokott lenni,
Mire visszaértem a buszállomásra már jó volt a fény a hátul parkol egyik sümegi 415-ösre.
Elindultam a Vasút felé, mert nem igazán akartak jönni a csuklósok. A parkon keresztül vezetett utam, lefotóztam az ország leghosszabb törzskörméretével rendelkező platánfát is. Tényleg szép nagy. :)
A Vasútnál fény derült a nagy csuklós hiányra, az egyik C80-as és az egyik ex Hajdús csuklós is itt állt, kiállásukat töltötték. A másik Hajdúsat fotóztam ugye a buszállomásnál, viszont a másik C80-as kint volt olyan járaton ami nem arra jár mint amerre én mászkáltam.
Befutott az egyik török csoda is, a másik szintén itt állt a csúcsidők között.
Megvártam a másik C80-ast, most a belváros felé indult el ez is, így kilőttem amikor elindult.
Mire visszaértem a buszállomásra ott is beindult a csúcs, megjelent az egyetlen helyközis C80-as is, be is állt az 1A-s helyi járatra, hogy kivigye a melósokat a műszakváltáshoz.
Ezután nem kellett sokat várni, a délelőtt már látott, de még nem fotózott HXT-686-ra, aki akkor szar fények mellett állt a Vasútnál.
Hirtelen megjelent egy olyan autó amire végképp nem számítottam. Az utolsó 200-as szériás Ikarus hiányzóm a Somló Volántól, az AAR-533 személyében.
Még megvártam a reggel bebukott dísztárcsás 415-öst. Beszéltem a gazdájával is, igazi megbecsült autó, nagyon szeretik, ez meglátszik állapotán is.
Ezután a Repülőtér felé vettem az irányt, ugyanis közeledett a honvédségi műszakváltás időpontja. Jött is rendben a csuklós.
A végére egy Autosan Solina maradt. Nem dolgozott valszeg aznap, egész nap ott állt a Vasútnál.
Utolsó kommentek