Régen jelentkeztem bejegyzéssel, nem igazán volt mostanában időm se fotózni, se blogolni, az elkövetkező 1-2 hónapban talán sikerül behozni a lemaradást.
Következő posztunkban tehát Debrecenbe látogatunk el, a túrára tavaly december 28-án került sor, igazából nem is volt sok értelme, csak egy busz miatt kerekedtem fel, aminek talán még jól is áll a borongós esős idő, de erről majd később.
Természetesen Hajdúnánás volt a kindulási helyszín, ahol a túra előtti napon reggel még napos képet is tudtam lőni, bár esős idő volt már ekkor is. A képen az egyetlen olyan Debrecen-Hajdúnánás járat látható aminek nem a központban, hanem a fürdőnél van a végállomása.
Debrecenbe érve beigazolódott a félelmem, igen kevés busz volt kint a tanszünet ellenére is és ami kint volt az is többnyire koszos volt. Így nem is időztem sokat a buszállomáson, célom felé vettem az irányt, egy kis pihenőt tartva a Segner téren, ahol az idegen Volánok távolsági kocsijai szokták kiállásukat töleni.
Kész felüdülés volt a Segner téri tárolón látni egy frissen mosott Cívis 18-at 7700-ast, ő volt az LMG-131. Mutatóba ezekről is szoktam néhány képet lőni, mert ellenkező esetben botrányosan kevés képpel térnék haza...
Továbbhaladva elértem a nap rendszámának tartózkodási helyét és kis keringőzés után meg is találtam a Kenézy Gyula kórház belső parkolója mellett tanyázó egykori tüdőszűrő buszt. Ez a szolgáltatás nem is olyan régen szűnt meg Debrecenben, Győrben a Petz Aladár Kórházban még működik, ők is egy 280-assal végzik a mozgó tűdőszűrést a környező településeken. A debreceni busz leállítása óta sorsára vár, az időjárás viszontagságai nem kímélik, de ő csak tűri és tűri. Legalább még nem lopták szét mint általában az ilyen selejteket szokták...
Úgy terveztem a nap második részét Nyíregyházán töltöm, ez nagyon rossz döntés volt, ott még nagyobb pangás volt, de előtte még a Nagyállomásnál lefotóztam az elmaradhatatlan Bengálit a tartalékvágányon.
Nyíregyházára érve ismét igazam lett. Csak a már ezerszer kilőtt default autók álltak bent, többek között a KUU-270-el az élen. Akárhányszor Nyíregyen jártam ez az autó mindig vagy ott volt a pályaudvaron, vagy fél órán belül megjelent.
Az utolsó bemutatásra "érdemes" napi autodel az egyetlen fehér csuklósról készült, amely többek között a nyíregyházi üzem egyetlen olyan csuklósa amelynek tanszünetben is van fordája.
Remélem a következő poszthoz találok érdekfeszítőbb témát, most csak ennyire tellett :)
Utolsó kommentek